Teszteltem a DHS Skyline 3 TG NEO nevű támadó szoftját. A cikk alatt található videómelléklettel próbálom érzékeltetni és életszerűvé tenni az alább leirt véleményemet és élményeimet, ahol meccsszituációban próbálgattam tenyeresen, hogy mit lehet kihozni belőle. Ezt a boritást leginkább a Skyline 2 NEO-hoz van értelme hasonlítani, mivel ezek ketten egymással „rokonságban” állnak. Ez alapvetően abban nyilvánul meg, hogy a NEO szivacs mindkettőben nagyon hasonló.

Állitólag léteznek különféle szivacskeménységű verziók is, de emlékeim szerint a Skyline 2 NEO szivacsa és a Skyline 3 NEO szivacsa lényegében ugyanaz, ami egy tompa, középkemény/kemény, homogén, nehezen összenyomható, sűrű, feszes jellegű valami. Én a 39 fokosnak jelzett verziót próbáltam ki, 2,2 mm-es szivacsvastagságban. A szoft súlya 150×157 mm fejméretben elvileg 46 gramm(?), de sajnos most a mérlegem digitális kijelzője félig elromlott, igy nem vagyok ebben biztos.

A DHS Skyline 3 TG NEO ütőborítás szivacskeménysége kb. Sriver-L szint.

A Skyline 3 NEO gumija nem ragad annyira erőteljesen, mint a Skyline 2 NEO-é, és a gumifelület anyagának viselkedése is más, de ezt csak emlékezetből írom, mert a 2-es most nincs előttem. Egy biztos: a 3-as nevezetű szoft kevésbé ívesen viselkedik, mint a 2-es, és a labdát kevésbé harapja, ragadja meg a felület. A 3-as nem olyan durván lassú, mint a 2-es, hanem érezhetően rugalmasabb egy kicsivel. Ilyen módon igaz az, ami a szoftok borítóján van, hogy egymáshoz igy viszonyulnak tulajdonságaikban:

Skyline 2 NEO: Controll+Spin (Kontroll+fals)
Skyline 3 NEO: Controll+Speed (Kontroll+sebesség)

Vadonat új állapotában, közvetlen a felragasztás után a 3-ason is megállt a labda egy pattanás után, de 1 nap múlva már kissé rugalmasabb volt. Valamiért közvetlen felragasztás után nagyon fura a szoft, ezért érdemes legalább fél nappal a játék előtt a fára felragasztani, hogy „beálljon” normál nyugalmi helyzetébe, azaz játszható állapotúra. Ez a fura jelenség akkor is megvolt, ha fehér ragasztóval tettük fel. A szoft újszerű állapotban lassú volt, erőteljesen húzta a labdát a gumi nagy tapadása miatt, és közben furcsán, érzéketlenül csattogott is.

Mivel nincsenek atomgyors fáim,(amin talán lehetett volna megfelelő sebessége), és mivel eleve a NEO szoftok tuningolhatóságára voltam kíváncsi, 3 réteg X-treme power boosterrel próbáltam ki pár nap múlva.
A tuning hatására gyorsult valamennyit, de az alap karaktere megmaradt.

A tulajdonságok:

• közepesen nagy dwell time (labda tartózkodási idő a szofton)
• gyenge rugalmasság, de nem teljesen rugalmatlan
• kontra lassúnak tűnik, és kevés az érzés
• az alacsony rugalmasság miatt asztal feletti játékban jó kontroll
• megfelelő technikával húzva a pörgetéseket nagyfokú kiszámíthatóság és megbízhatóság
• érzéketlen labda találat
• a szerva fals nem győzött meg, közepesnek tűnt

Szerintem ez a szoft csak tenyeresre használható jól, és legfőképpen pörgetni mindent, amit csak lehet. Érzéketlen, nem élmény vele játszani. Tud viszont valamit, ami jó. Ez pedig az, hogy pörgetéskor HÚZNI a pöriket nagyon jól lehet vele, és teljesen szokatlan, érdekes az a fajta dinamikaátvitel, ahogy a labdába a lendület belekerül. Mire gondolok? Arra, hogy a tenyeres pörgetésekben néha akkor mentek ász erejű pörgék, amikor igazából nem is számítottam rá. A pörgetések lendülete nem az ütéserőn múlott, hanem a technikán.
Amikor „csörrentős” mozdulattal akartam ászolni, a labda sehova se ment, hiba hiba hátán. Amikor viszont meghúztam kivezetett, lassabb, nagy mozdulattal a pöriket, és jó volt az ütőszög is, akkor mintha csúzliból lett volna kilőve, váratlanul nagy lendülettel bevágódtak a labdák a sarkokra. Egy bizonyos nyitottabb ütőszöggel bármit fel lehetett pörgetni asztal síkjából vagy alóla, asztal síkja felett pedig egy másik, borítottabb ütőszöget tartva megint csak nagy biztonsággal bement bármi asztalra a pörgetésekből. De ha eltévesztettem a szöget, vagy a mozdulat lendületét… akkora hosszút húzott a szoft néha, hogy szó szerint méterrel ment hosszúra a labda.

(Megjegyzés: hozzátartozik az igazsághoz, hogy annak érdekében, hogy kicsivel jobban hasonlítson a Skyline 2-re, lekentem a felületét 1 réteg leonlajjal a játék előtt, így megnövekedett a gumifelület labdatartási ideje.)

A mellékelt videóból talán látni lehet valamennyire a szoft viselkedését is itt-ott. Ez a tesztvélemény még a régi, rendes 40 mm-es celluloid-alapú labdával való játék alapján készült. Köszönet Zoltai Zoltán sporttársamnak a közreműködésért.

A DHS Skyline 3 TG NEO ütőborítás teszt videóval bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Kipróbáltuk a Joola cég Maxxx nevű támadó ütőborításának legkeményebb változatát, az „500-as” jelzésűt, 2.0 mm szivacsvastagságban, teljesen tuningmentesen, újszerű, gyári állapotában. Az ütőborítás teszt tapasztalatai a következők voltak:

Tuning nélkül a 2.0-s szivacsvastagságú szoft kissé rugalmatlannak tűnt, viszont nagyon jó kontrollal rendelkezett, a labdafogás a játékban kiemelkedő, elsősorban spin-elasztikus ütőfán… mert merev fán próbálva a szoftot ez már kevésbé jellemző. Jó fajta tuninggal felturbózva vélhetően könnyen kezelhető és rugalmas is egyben, de ezt nem próbáltuk ki. A max-os szivacsvastagságot sem tudtuk kipróbálni; ott bizonyára érezhetően jobb a dinamika és a tempó is. Minden játékelemben kiegyensúlyozottan teljesített a szoft, és kiemelkedett az asztal feletti rövid játékban, valamint a droppban nyújtott kontrolláltsága.

Kiemelkedően ajánlott allround stílusú játékosoknak, a jó kontroll miatt. Gyári állapotban úgy tűnik, hogy magas szintű játékra kicsit gyenge az a teljesítmény, amit nyújt. A Joola „kemény X-plode” szoftjára hasonlít legjobban a működése/viselkedése/karaktere, a szivacs kinézete pedig az „alap Hexerre” emékeztet nagyon.

Tapadása meggyőző. Jól érezhető az is, hogy miként „harap” a felület és a szivacs is a labdába a vékonyan eltalált labdaérintéseknél. A játékélmény (feltételezve a jól sikerült tuningolt állapotot) kellemes, biztonságos, „komfortos”, így nem kell a szoft viselkedése miatt idegeskedni, minden szituációban nagyon megbízható és kiszámítható.

Sporttársam véleménye szerint ez a szoft nem tudja magasabb szintre emelni sem az „X-plode-érzést” és karaktert, de a „Hexer-érzést” és karaktert sem, pedig mindkettőre emlékeztet. Alapvetően egyetértek ezzel. A Maxxx 500 ütőborítás a nehezek közé tartozik, de pontos súlyadatot most nem tudok mondani. Azt sem tudom, hogy a Maxxx sorozat többi tagja miben és miként más, mint ez az 500-as, mert erről semmilyen tapasztalatunk nincs. A Joola cég logikáját ismerve elképzelhető, hogy a Maxxx-család valamelyik másik tagja nem várt meglepetést tartogat az 500-as verzió esetében tapasztaltakhoz képest.

Az egyértelműen látszik, hogy nagyon minőségi szoftot próbál a Joola gyártani a Maxxx esetében, ami lényegében sikerül is, viszont túlzottan nagy meglepetést a boritás összességében nem okozott. Összefoglalva: a Maxxx500 az X-plode és a Hexer vonal továbbfejlesztése, vagy inkább egy újabb, hibrid verziója, Joola néven. Nem tartozik a kimondottan katapultos szoftok közé, hanem inkább a labda irányíthatóságán van a hangsúly. Ránézésre úgy tűnik, hogy a tartóssággal nem lesz baj.

A Joola Maxxx 500 ütőborítás teszt bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Karsai Ferenc ütőfa típusok– KFK KATANA OFFENSIVE, KFK ALLROUND. Karsai Ferenc a nyáron büszkén mutatott be két ütőfát. Mindkettőt róla nevezték el. Úgy gondolom ez egy igazi megkoronázása, elismerése egy életpályának és tisztelgés az előtt a munka előtt, amit véghezvitt az asztalitenisz világban. Ebből a két ütőfából az elsők között részesültem és tesztelhettem viselkedésüket. A készítésnél nagy hangsúlyt fektettek az anyagok minőségére, összeválogatására, harmonizálásukra, a rétegek kiváló elosztására. A fák kidolgozása, kimunkálása első osztályú.

Először nézzük a felépítésüket:

KFK KATANA OFFENSIVE
Tipikus japán támadó fa.
Felépítése: koto – fenyő – samba – fenyő – koto
A felső puha koto réteg alatt texalium composit van (7 réteg:5+2 composit).
A puha és kemény rétegek kombinációja a legjobb fát eredményezi. (big sweetspot).
Súlya: 97 gramm
Fej méret: 151×157 mm, vastagsága: 6,0 mm
Nyél méretek (konkáv): 100×24 mm
Ár: 7.500.-Ft

KFK ALLROUND
A legjobb összetételű allround offensive-fa.
Felépítése: fekete limba – limba – samba – limba – fekete limba
Két kemény limba réteg után a közepe puhább samba (5 réteg).
Súlya: 84 gramm
Fej méret: 151×157 mm, vastagsága: 5,0 mm
Nyél méretek (konkáv): 100×24 mm
Ár: 6.000.- Ft

A játékban mindkét fát teszteltem, melyről úgy írok, hogy nem térek ki minden ütésfajtára, hanem megpróbálom pár sorban az összegzett tapasztalataimat leírni. Mindkét fát TIBHAR Evalution MX-P és Tenergy 05-el borítással próbáltam.

KFK KATANA OFFENSIVE
Sebességben valóban off-os, az off kategória alján helyezkedik el, az off minusznál gyorsabb.
Egy nagyon picit fejnehéz, de így én tökéletesnek tartom a súlyelosztását.
A nyél kialakítása jó, szépen illeszkedik és kellemes a fogása.
Nagyon jó a találati felülete, ezért nem tökéletes mozdulatoknál is segít. A fa rezgése kicsi, de kellően elegendő, hogy visszajelzést adjon használójának.
Pörgetéshez, kontrához kiváló, nagy biztonsággal lehet végrehajtani vele ezeket az elemeket. Nekem főleg a fonák pörgetés tetszett vele, minden labda az asztalra húzott, nagy biztonsággal pörgettem vele.
Ezt a fát magasabb szinten játszók is használhatják, főleg a technikásabb játékosok.

KFK ALLROUND
Sebességben lassabb a KFK KATANA fánál, igazi allround fa, kiváló érzéssel. Minden technikai elem jól megvalósítható vele. Sebessége biztosítja a megfontolt technikás játékot, melyet nagy találati felület segít.
Ezt a fát kezdők és magasabb szinten játszók is használhatják.
És ami mindezt garantálja – a fa tiszta fa felépítésű.

Rendelni itt tudsz: tarbeata@tibhar.hu

A Karsai Ferenc ütőfa típusok – KFK Katana és KFK Allround bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Eredeti szöveg

A NEXY/TIBHAR ACTIUM – Egy új fegyver a modern védőknek bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Már azt hittem, hogy nem is fognak ilyet gyártani, hiszen mikor a sorozat többi része kijött, erről nem beszélt senki, holott mindenhol az Evolution mind a négy fajtáját reklámozták. Aztán, egyszer csak szép csendben megjelent az MX-S.

Bő kettő hete került hozzám egy példány a Tar és Tsa Kft. jóvoltából.
Nagyon kíváncsi voltam erre a borításra, hiszen a mozdulataim inkább nagyobbak és szélesebbek, amihez a leírás szerint az MX-S jobban illett, mint az MX-P.

Annak idején ezt írták róla: „ez is egy keményszivacsos változat, de ez azoknak készült, akik a kéz és karmozdulatoknál hosszabban kivezetett technikát alkalmaznak. Itt a borítás kialakításánál figyelembe vették a testmozgással hozzáadott plusz energiát.”

Most csak az található a csomagoláson, hogy nagy sebesség és maximális pörgés.
Szemrevételezés: a szivacs sokkal tömörebb, ez abból is látható, hogy a szivacs felszíne sokkal simább, a buborékok nagyon kicsik. A szemcsék rövidebbek, távolabb vannak egymástól és látszatra az alakjuk is más. A borítás nyomkodásra keménynek érződik.

A borítás 2.1 mm, piros, 74 gramm, ami az MX-P-hez viszonyítva nagyon kicsit könnyebb.

Nézzük a gyakorlatban:

Nem térek ki külön az ütésnemekre, hanem megpróbálom összefoglalni az előnyeit és hátrányait, természetesen összehasonlítva az MX-P-vel.

Mivel már az MX-P megjelenése óta azzal játszom, így a mozdulataim eléggé hozzászoktak ehhez a borításhoz, ezért mindig mondogatnom kellett magamban, hogy ehhez nagyobb mozdulatok kellenek.
Már kontra játéknál érződött, hogy lassabb, mint az MX-P. Az első ütéseknél alig ment át a labda a túlsó térfélre, rendre a háló fehér vonalát érintette. A borítás játékban egyáltalán nem volt kemény, lassabb volt, kicsit beleült a labda a borításba, a röppálya alacsonyabb volt.

Mikor egy kicsit már megszoktam, egyre biztosabb volt a játék vele, ehhez kellettek a nagyobb mozdulatok. A nagyobb mozdulatokkal a borítás is gyorsabb lett, elérte az MX-P sebességét. Ehhez azonban kellett a nagyobb mozdulatból származó energia többlet.

A droppolás biztonságosabb vele, mint az MX-P-vel. Ez magyarázható azzal, hogy a labda tovább időzik a borításon, így több idő marad a korrigálásra, nem pattan egyből vissza a borításról.

A pörgetés nagyon biztonságos, de itt is kiemelném, hogy valóban nagyobb mozdulatok kellenek, ellenkező esetben nincs meg a megfelelő dinamika. A labda pörgése azonosnak tűnik, de mondhatnám azt is, hogy kicsit több a fals, mint az MX-P esetében.

Szerva, szervafogadás biztonságos, jól kivitelezhető vele, könnyedén lehet falsos szervát adni.

Összességében elmondható:
Akinek rövidek a mozdulatai az maradjon az MX-P-nél, mert csalódást fog okozni ez a borítás. De, akinek hosszabbak a mozdulatai és testtel is hozzáad egy kis plusz energiát, annak öröm lesz a játék vele. A borítás jobban segíti a játékunkat, engedékenyebb, tolerálja a kicsit rosszabbul kivitelezett mozdulatot, nagyobb reakcióidőt enged, nem igényel olyan gyors mozdulatokat, mint az MX-P. Azonban ismét ki kell emelnem, hogy ezeket a pozitívumokat akkor tudod kihozni a borításból, ha a mozdulataid nagyobban és testtel is hozzáadsz plusz energiát.

A Tibhar Evolution MX-S teszt bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Joola Rhyzm P teszt

Megkaptam tesztelésre a címben szereplő borítást.
Ez már az új labdához készült, ezért kíváncsian vártam a játékot vele.
A csomagolás hátulsó részén nemes egyszerűséggel tájékoztat: „Spin power, aggressive, incorporated speed glueing effect.”

Adatok:
max.,
szivacsa 45 fokos,
súlya 68 gramm, ami könnyűnek mondható,
fekete.

A borítás szemrevételezése:
Nyomkodásra, érzésre közép kemény, a gumi szemcséi szélesek, rövidek és sűrűn helyezkednek el.

Nézzük a gyakorlatban:
Érdekes volt először ütni vele. Nekem soha nem tetszettek azok a borítások, amelyek lövik a labdás, mint a csúzli (katapult hatás). Ez ilyen. A sebesség meg van benne, de nekem ez a késleltetett elpattanás nem tetszik. Ettől függetlenül sebességben megközelíti a Tenergy-t és a Evolution MX-P-t. A dobási szöge magasabb ezeknél, és ha nem tartottam megfelelően az ütőt, akkor a labda túlszállt az asztalon. Nem tartottam túl segítőkésznek a borítást.

Viszont, abból kifolyólag, hogy a labda tovább tartózkodik a borításon, több idő van az ütés kivitelezésére és a mozdulat korrigálására.

Pörgetésnél a tapasztalataim vegyesek. A modern, kis mozdulatú pörgetéseknél (vagy felszálló ágban, vagy a csúcsponthoz közel leszállóágban) megütött labda élesen és gyorsan vágódott le az ellenfél térfelén, ezzel gyors reakcióra késztetetve. Viszont a labda nem igazán akart túlzottan pörögni. Ha az ellenfél ott volt kézzel és lábmunkával, akkor nem okozott különösebb problémát a droppolás. A nehézséget az ellenfélnek a labda gyorsasága okozta. Széles karmozdulatú pörgetésnél a labdát szépen kiemelte, de a pörgés itt is kevés volt a labdában. Mindkét pörgetés fajtánál ügyelni kellett az ütő helyes tartására.

A droppolás roppant könnyű volt vele, mondhatni fals érzéketlen a borítás. Bármekkora falsot tett bele az ellenfél, könnyedén lehetett vele droppolni. Azonban itt is figyelni kellett a helyes ütőtartásra. Ha nem a megfelelő szögben tartottam az ütőt, akkor kíméletlenül a palánkon kötött ki a labda.
A szerva, szervafogadás biztonságos, de itt is kiemelném, hogy nyesett visszaadásnál nagyon lövi a labdát, emiatt oda kell figyelni a szervafogadás erősségére és az ütő tartására.

Összességében: A mai modern játékhoz fejlesztették ki, jó kontroll tulajdonságokkal rendelkezik, minden elem megvalósítható, de nem egy „csúcsfegyver”. Az élbolyban lévő borításoktól elmarad. Kipróbáltam kislabdával és nagylabdával, de azt, hogy a pozitív tulajdonságai jobban kijönnének a nagylabdával, azt nem éreztem. Az agresszív játéknál jobban érvényesülnek a borítás tulajdonságai, de a falsot kevésnek találom.

A Joola Rhyzm P teszt bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Tenergy 25 teszt

Hónapokkal ezelőtt volt alkalmam kipróbálni a Tenergy család 25-ös jelzésű szoftját. Kíváncsi voltam, hogy a 25 játéktulajdonságai hogyan viszonyulnak a sokkal szélesebb körben ismert 05 és 64 jelzésű változatokhoz. Mivel a TENERGYt mostanra már mindenki ismeri, (de a 25-öt nem annyira) ebben a cikkben csak a fő jellegbeli különbségről írok a 05-höz és a 64-hez képest.

A 64-ről már régóta tudjuk, hogy a rugalmasságát tekintve katapultosabb viselkedésű, és a pörikben laposabb ívű borítás, mint a 05, ilyen értelemben a T64 a „lövősebb” szoft, egy hajlósabb jellegű gumifelülettel. Ezt a játékbeli különbséget a 05 és a 64 közt a Butterfly úgy fogalmazza meg, hogy a T05 az „allroundabb” karakterű, a 64 pedig az „offenzívebb” jellegű. Ehhez képest a T25-öt a Butterfly cég asztalközeli játékra ajánlja, és kontrás, direkt borításként jellemzi a katalógus.

A szivacs ugyanaz, mint a T05 vagy a T64 esetében; az eltérést a gumiszemcsék átmérője, magassága és eloszlása okozza. A gumiszemcsék meghökkentően nagyok a 25 esetében, és sűrűn is helyezkednek el, szinte alig marad „kimaradó hely”.

Engem elsősorban a T25 pörgetési karaktere, labdavezetési tulajdonsága érdekelt, és a játékban én előzetesen arra számítottam, hogy ha a 64 ritkábban elhelyezkedő szemcséihez képest a 05 esetében magasabb ívet kapunk a szofttól, akkor a T25 esetében ez még inkább így lesz…. de a helyzet az, hogy nem ez történt, mivel a T25 esetében már „extrém nagy”-ként kezdtek viselkedni a szemcsék a gumifelület alatt, és ez által az egész gumifelület egy valóban direkt, egyenesebb labdavezetést eredményezett. A szélsőséges felépítése miatt a borítás kimondottan gyors tud lenni, főleg karbonfán (asztaltól távolról is könnyű vele például dobálni), de pörgetésnél a megfelelő labdavezetési ívet kicsit nehéz megtalálni (megvan a lehetőség a szoftban,de keresgélni kell az ideális ütéstechnikát).

Összességében azt mondhatjuk, hogy a T25 jó közelítéssel egy gyorsabb, nehezebben kontrollálható és egyenesebb labdavezetésű T05-ként jellemezhető, aminek csak bizonyos kontrás menetekben vagy néha a droppoknál van pozitívuma (előnye), egyébként nincs benne sok fantázia.

Megjegyzésképpen hozzáteszem, hogy a T25-FX ezzel ellentétben egy nagyon érdekes öszvér jelleget mutat, amiben több a variáció és a fantázia, de arról nem merek határozottan mondani dolgokat, mert sajnos azt csak 1,7 mm-esben volt lehetőségem kipróbálni, így ez nem volt mérvadó.

A Tenergy 25 teszt bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

DHS Hurricane 8 teszt

A bajnokság befejezése után (néha közben is) belém bújik a kisördög, hogy új, számomra ismeretlen borításokat próbáljak ki. Most egy kínai borításra esett a választásom.

A leírás alapján ezt már az új labdához fejlesztették ki. Sokkal rugalmasabb szivaccsal és elasztikus gumival. Sokat olvastam róla külföldi fórumokon és jókat írtak róla, amit azért fenntartásokkal kell fogadni.

Egy hét alatt meg is érkezett. A csomagolás nagyon szép, tetszetős, csak papír. A borítást egy tépőzáras rész eltávolításával lehet kicsúsztatni a papírtokból. Maga a borítás egy légmentes műanyagban volt, bár nincs tuningolva, a papír csak a szivacs védelmére szolgál.

Sem a csomagoláson, sem a szivacson nincs feltüntetve a szivacs keménysége, így csak arra tudok hagyatkozni, hogy egy-két shop-ban keménység alapján lehet megrendelni. Ennek alapján a szivacs 39 fokos (DHS). Vastagság 2,15 mm, súly: 74 gramm. Ára kicsit magas: 40 euró volt szállítási költséggel.
A szivacs teljesen tömör, világossárga, a gumi ragadós, a labdát felemeli az asztalról, tapadós. Tapintásra középkemény, a gumi tényleg jónak néz ki.

Nem olajoztam, kíváncsi voltam, mit tud, bár több helyen olvastam, hogy tuning nélkül a kínai szoftok használhatatlanok.

Kontránál nagyon érződött, hogy érintkezéskor megfogja a labdát és utána pattan el róla. Ez számomra kicsit zavaró volt. A második edzésen már javult a helyzet, nem időzött a labda annyit a borításon. Sebességben elmaradt az MX-P-től (mivel ezt használom, ehhez viszonyítok), de biztonságosan lehetett játszani vele. Erőteljesebb kontránál még a sebessége is megfelelő volt.

Pörgetésnél vártam tőle sokat, azt gondoltam, hogy a tapadóssága miatt nagyobb falsot lehet kihozni belőle. Biztonságosan lehetett vele pörgetni, de nem volt a labdában nagy pörgés. Szépen kiemelt bármit, erőt beletéve a sebessége is rendben volt, de azt a plusz falsot nem éreztem.

A szerva, szervafogadás rendben volt, könnyen kivitelezhető, a falsos szervát egyszerű volt visszaadni vele.

Összességében nem rossz borítás, de nem hozta számomra azt az érzést, amit elvártam tőle. Fontos megemlíteni, hogy tapasztalatom szerint mindenképpen igényli a nagy kivezetett mozdulatokat. Kíváncsi lennék, hogy mit tud tuningolva, de ezt már rábízom a következő tulajdonosra, ha valaki megveszi.

A DHS Hurricane 8 teszt bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

A Butterfly ütőborítás tesztünk következő példánya a Tenergy borítás-sorozatának Magyarországon talán annyira nem elterjedt kiegészítő tagja a Spin Art. Végső soron ez is egy Spring Sponge szivacs-technológiát és High Tension gumifelület technológiát képviselő Butterfly szoft,mint a Tenergyk, de ez valóban külön kategóriát képvisel,  tehát indokolt a szoft „Spin Art” név általi elkülönítése a többi Tenergytől.

A szivacs lényegesen keményebb, mint a Butterfly normál Tenergy-sorozat szivacsa… jellegében ugyanolyan, csak sűrűbb; érezhetően keményebb anyagból van. A gumirész szemcsemérete és szemcseeloszlása ugyanolyan, mint a Tenergy 05-é, de a gumifelület teteje enyhén ragadós. Nem nagyon ragadós, de érezhetően nagyobb a tapadása, mint a normál Tenergy gumilapnak.

A Spin Art-ot úgy is lehet jellemezni, hogy karaktere valahol a Tenergy 05 és egy falsos kemény kínai szoft között helyezkedik el játéktulajdonságait tekintve. A Spin Art súlyban kicsivel nehezebb, mint egy Tenergy 05. Jellemző rá a nagy dwell time (a labda ütőn tartózkodási ideje). A Spin Art nevéhez hűen valóban alkalmas nagy falsok létrehozására a játékban.

A Spin Art nem katapultos borítás. Viszonylag passzívnak mondható jellege van, és emiatt a rugalmasság szempontjából gyorsnak csak gyors/karbonos ütőfákra rakva érződik. Hozzáteszem, hogy gyors fán is igazán jó kontroll tulajdonságokat mutat, a jól megjátszott labdák élesek, és veszélyesek az ellenfél számára. A labda íve a pörgetésekben magas; még a Tenergy 05 karakteres ívénél is magasabb ívképzés jellemzi alapvetően a Spin Art-ot.

Az asztal feletti rövid játékban a labdák igazán könnyen röviden tarthatók. A Spin Art egy nagyon megbízható, kiszámítható szoft, főleg azok kezében, akiknek ütéstechnikája kemény szivacsos ütőborításokhoz igazodva alakult ki, és elsősorban tenyeresre ajánlott a használata.

Vékonyabb szivacsvastagságban kiválóan alkalmas lehet védő vagy biztonsági allround játékra is. Ezen kívül jellemző még rá (ahogyan általában a kemény szoftokra) a kiemelkedő tartósság. A Butterfly a Spin Arttal egy igazán speciális ütőborítást alkotott, amit érdemes kipróbálnia bárkinek, aki a fentiek alapján úgy gondolja, hogy számára ez a szoft jó választás lehet.

— takacslaci —

A Butterfly Spin Art borítás teszt bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Két hete került hozzám egy példány a Tar és Tsa Kft. jóvoltából. Kíváncsi voltam, milyen újdonsággal jön ki a TIBHAR és a játékosok melyik rétegét célozza meg. A gyári leírások szerint a katapult hatásra és az erőteljes ütésekre, tehát az erőre helyezte ezzel a borítással a hangsúlyt. A csomagolás ezüstszínű, minőségben hozza a szokásost.

Szemrevételezés: a szivacs nagyon porózusos, szinte több a levegő a szivacsban, mint az anyag, nagyon rugalmas és puha, színe fehér. Mihez tudnám hasonlítani, talán Barracuda, Acuda, Bluefire vonalhoz. A gumi rugalmas, puha tapintású, inkább matt piros színű, ez teljesen az Acuda vonalra emlékeztet.

A borítás max., piros, vágatlan súlya: 70 gramm.

A gyakorlatban:

Jelenleg a bevezetése óta MX-P van a tenyeres oldalon, de régebben játszottam Acudával és próbáltam a Bluefire-t is, ezért lehet mihez viszonyítani.

A kontra játékon nem érződött, hogy lassabb lenne, közel MX-P gyorsaságú volt, na jó, azért valamivel lassabb. A katapulthatás csak kissé érződött. A labdák röppályája alacsonyabb volt. Különbséget nem igazán éreztem. Ütéseknél a labda-ütő érintkezésnél csattogó hangot ad, ez következik a puhaságból. Itt fontos megjegyezni, hogy az a következtetésem, a fáig lejut a labda, a fa is befolyásolja a labda pattanását, ezért ehhez a borításhoz fontos a megfelelő fa kiválasztása. Szerintem ez a borítás nem minden fán dolgozik rendesen.

Pörgetésnél már voltak kisebb problémák vele. Néha leesett a labda róla és a hálóban kötött ki. Alapvetően biztonságosan lehetett pörgetni vele, de az ellenfélnek könnyű volt visszadroppolni. Kevés benne a fals. A pörgetés röppályája alacsony, éppen a háló fölött megy át a labda. Ezt el lehet mondani akkor is, ha asztal közelből, és akkor is, ha az asztaltól távol pörgettem vele. A pörgetésnél, ha erőt vittem bele, nagy sebességgel, szinte ászértékűen repült át a labda. Úgy látom a borítás a falshiányt a gyorsasággal kompenzálja. Itt valóban beigazolódott, hogy a borítást az erőre, az erőteljes ütésekre és pörgetésekre fejlesztették ki. A labda a puha gumi hatására beleül a borításba, tovább időzik rajta, ebből kifolyólag van idő korrigálni és azt vettem észre, hogy nem megfelelő mozdulatoknál is segít.

A droppolás nagyon biztonságos volt vele. Igaz itt meg kell jegyeznem, hogy kicsit utána kellett tolni, tehát egy kis plusz energia kellett, ekkor már minden rendben volt. Talán halkan megjegyezhetem azt is, hogy nem falsérzékeny a borítás droppoláskor. Ami kissé furcsa volt, hogy droppolásnál mintha imbolyogna a labda a levegőben, de lehet a labda volt tojás.

Eddig egy átlag borítás benyomását keltette, se több, se kevesebb.

A fonák oldalon már nagyon tetszett. Olyan biztonsággal lehetett pörgetni vele, hogy kétszer annyi pörgetésem jött be a sorozatba az MX-P-hez hasonlítva. Nyugodtan elengedhettem a kezem, a labda elemi erővel vágódott az ellenfél oldalára.

Összességében elmondható:

Nem igazán értem a TIBHAR fejlesztők álláspontját és gondolkodásmódját, hiszen maga a TIBHAR és jó néhány gyártó is rendelkezik ilyen tulajdonságú borításokkal. Jó, mondhatják azt, hogy ez már az új labdához készült. Azt vártam, hogy valamilyen újdonsággal lep meg ez a borítás, de semmivel sem jobb, viszont semmivel sem rosszabb, mint a többi. Azok a játékosok meg se próbálják ezt a borítást, akik tologatós vagy finom játékot játszanak, ez minden az erőnek borítás.

– fizi –

A Tibhar Quantum ütőborítás teszt bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Karsai Ferenc ismét egy újabb fával büszkélkedhet, amit róla neveztek el.

Ebből az ütőfából is az elsők között részesültem és tesztelhettem viselkedését.

Felépítése:

Felépítése: limba – fekete limba – samba – fekete limba – limba (+2 réteg carbon)

A felső kemény réteg és a középső puha mag a rétegek kiváló kombinációját adja.

Súlya: 81 gramm

Fej méret: 151×157 mm, vastagsága: 6,0 mm

Nyél méretek (konkáv): 100×24 mm

Sebesség: OFF-

(próba borítások TIBHAR MX-P)

A fa megmunkálása kiváló, bár a nyél talprészénél az élek lecsiszolását precízebben is megoldhatták volna. Nekem, annak ellenére, hogy az előző fákkal megegyezőek a nyél méretei, kicsit keskenynek éreztem, bár más a kimunkálási formája. Az előzőekhez képest szögletesebb.

Sebességben, a nevével ellentétben OFF-. A kemény felső réteg kiváló feltámasztást eredményez bármilyen borítással. A fa enyhén fejnehéz. Ütéskor kissé rezeg, de így is elegendő visszajelzést ad használójának. Találati felülete az átlagnál nagyobb, segít a nem tökéletesen kivitelezett ütések alkalmával.

Véleményem szerint mind kezdő, mind profibb játékosok egyaránt használhatják, akik szem előtt tartják a biztonságot és a precizitást, és nem megszállottjai az őrült sebességnek.

– fizi –

A Karsai Ferenc nevével fémjelzett fák – KFK SURF ALLROUND bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Körülbelül fél éve játszok fonákon max-os Donic Bluefire M2-vel, és ezen jelenleg nem is akarok változtatni.

Az alábbiakban foglalom össze a tapasztalataimat:

Ez a szoft jellegét tekintve a „nagy lukacskás szivacsú” kategóriába tartozik az új generációs támadó szoftok közt, mint pl. a Hexer, Joola X-plode vagy a Tibhar Evolution sorozat. A borítás valóban meglepően nagy dinamikát mutat a játékban rugalmasság tekintetében, ahogy a Donic reklámszöveg is írja. Én egy Viscariára hasonlító kevlár-karbon betétes fán játszottam vele, és meglepődve tapasztaltam, hogy tuning nélkül is egyértelműen kielégítőek voltak a borítás tulajdonságai, ami nem sok szoftról mondható el. (Megjegyzés: nem karbon fa esetén már szükség lehet tuningolásra az ideális teljesítmény elérése érdekében, és az M2 képes is intenzíven reagálni a tuningra).

A borítás fals szempontjából közepes szintet teljesít, felülete megbízhatóan tapad, és tartós. Az egész borítás rugalmas, ruganyos, de nem túl laza, azaz van benne megfelelő mértékű feszültség is.

Keménységre nézve medium/medium- (médium/médium mínusz) karaktert mutat. Ez a keménység fonákra pont ideális lehet azoknak, akik nem szeretik a „túlpuha” szoftokat, de fonákra nem akarnak keményet sem tenni. Az Bluefire M2 egy olyan fonák szoft, amiről katapultosan megy a labda, de nem „fx-esen”, hanem annál egy fokkal direktebben, precízebben. Nagyon megbízható borítás, mindig oda megy a labda, ahová ütjük.

A közepes fals miatt tenyeresre én nem ajánlom, (bár ott sem hagyja az embert cserben, és kiszámíthatóan viselkedik…) viszont a pörgetéskor megnyilvánuló közepes ív miatt azok számára pl. nem optimális a használata, akik a magas ívű borításokat részesítik előnyben tenyeresen.

A kontrákban, droppokban, nyesésnél, labdatartásban egyaránt egy dolog dominál: a kiszámíthatóság, megbízhatóság. A rövid játékban éppen annyi rugalmasság van a szoftban, ami könnyűvé teszi a finom helyezéseket, de hosszan, élesen és egyben laposan is lehet vele nyesni gond nélkül. A súlyról nincs pontos adatom, de átlagosnak mondható (nem túl nehéz, de nem is könnyű).

Összefoglalva a Bluefire M2 egy olyan támadó ütőborítás, ami mindenben „középút” jellegű, kellőképpen dinamikus viselkedésű, és fonákra kimondottan jól használható.

— takacslaci —

A Donic Bluefire m2 ütőborítás teszt bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

A Xiom Vega sorozat „Pro” nevű tagját teszteltük (több, mint fél évig játszottam vele tenyeresen).

Ez a szoft egy viszonylag olcsó támadóborítás, aminek szerintem jó az ár/érték aránya.

Tulajdonságai (röviden összefoglalva):
– kemény szivacs és kemény gumilap, (a szivacs és a gumi közt átlagos átmérőjű és normál sűrűségi eloszlású szemcsékkel, hasonlít pl. a Tenergy 05 szemcseeloszlásához)
– az előbbiekből következően összességében egy kevéssé hajlékony, tömör szoft
– elsősorban tenyeresre ajánlanám
– a katapulthatás mértéke kicsi, a játékban ilyen értelemben passzív módon viselkedik
– a borítás a pörgetések során képes magas ívet produkálni, ebből a szempontból merev fákkal is jó az összhangja
– ez a szoft a nehéz borítások közé tartozik, de nem extrém nehéz, hanem kemény szofthoz képest „normális” súlyú, ezért aki könnyű szoftot keres, annak ez nehéz lehet (pontos adatot most nem tudok írni sajnos)
A Vega Pro falsképessége határozottan jó; jobb, mint a Vega Europe-é.
Tapasztalatom szerint jó rendesen be kell tuningolni ahhoz, hogy a katapultja megfelelő mértékű legyen, mert ebben a tekintetben a felépítéséből következő módon visszafogottan viselkedik. Ez a szoft is igényli a „bejáratást” amikor új (edzeni kell vele jónéhány órahosszát intenzíven, hogy a „túl új, még nem jó” állapotból kikerüljön), mert eleinte hajlamos meglehetősen rideg módon viselkedni.

– a Vega Pro egy tartós borítás.
– labdavezetésének jellegében hasonlít a Tenergy 05-re, de valamivel passzívabbnak érződik annál (kevesebb katapulthatás).
Egy viszonylag olcsó, minőségi, kemény támadószoftról van tehát szó, ami karakterében emlékeztet a Sriver-L-re és a Tenergy 05-re is, de tapasztalatom szerint csúcsformáját csak többszöri boosteres tuningolás után kezdi el magából igazán kihozni.

Ilyen a szivacs nagy nagyításban:

— takacslaci —

A Xiom Vega Pro ütőborítás teszt vélemény bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Azt hiszem ilyen még nem történt a PPKO életében. Nem felszerelést, hanem asztalitenisz termet teszteltünk. Még június elején látogattuk meg az akkor még új termet. Hozzá kell, hogy tegyem a látogatás konkrét célja a pingpong volt, nem a teszt, de mivel egy újonnan megnyílt teremről van szó a logika azt diktálja, hogy be is számoljunk a tapasztalatokról, hiszen a tapasztalatok másoknak is segíthetnek. A TopSpin Asztalitenisz Clubban jártunk a nyár elején.

Maga a foglalási folyamat zökkenőmentes volt, a foglalási csatorna azonban azt hiszem szokatlan a magyar asztalitenisz termek esetében. Facebook-on, az oldalra küldve bonyolítottuk a teljes foglalást, pár perces válaszidővel. Persze június elején, a nyitás környékén a fiúk könnyen ígérgettek, könnyen kaptunk időpontot. Reméljük a foglalás menete továbbra is flexibilis marad, azt pedig kívánjuk, hogy az időpont megtalálása ne legyen ennyire egyszerű.

A terem egyébként szolgáltatásait és méretét tekintve a Lurdyban lévő (azóta megszűnt) PP Akadémiához hasonlít. Azt értem ezalatt, hogy klimatizált bevásárlóközpontban lévő, néhány asztalos teremről van szó, amelynek kialakításakor a üzemeltetőknek alkalmazkodniuk kellett a helyszínhez. Ez a TopSpin AC esetében kiválóan sikerült. Jól összerakták a 4 asztalos játékteret úgy, hogy minden irányban megfelelő hely van hátra és oldalra.

Az asztalok nem újak de jó minőségűek, nincsenek kifényesedve, a hálók is jók (bár az egyik irányba több necces labda közlekedett. Nem tudom ez háló hiba-e, minden esetre jeleztem a terem gazdáinak – jót derültek asszem). Az elkerített játéktéren kívül is van hely, akár egy verseny résztvevőinek pihenőjére is. Az asztalok számának megfelelő kultúrált, felújított női és férfi öltöző, zuhanyzó és wc is tartozék. A padló maradt a régi. Tervben volt a taraflex borítás,  de néhány teszt után az üzemeltetők úgy döntöttek, hogy megnyitnak a régi padlóval. Én személy szerint egyáltalán nem bánom. A régi padló nem csúszik, a taraflextől meg hamar fáradok. Az külön tetszik, hogy a terem gazdái figyelik a padló állapotát és mivel maguk is játékosok nem vetették el a későbbi beavatkozást ezen a területen. A világítás jó volt, a gyári bevásárlóközpontos világítás rendszeren kívül kiegészítő lámpákat is szereltek a terembe. Nélkülük sötét lenne azt hiszem.

Minden teremben a kritikusabb rész a büfé. Itt nagyon rendben van, bár ez inkább adottság. A TESCO étterem szintjén a szokásos ellátás rendelkezésre áll (sőt maga a TESCO is), de ennél fontosabb, hogy a terem mellett egy fitness és konditerem van, ami egy jól felszerelt büfével kezdődik. Tehát a TopSpin AC 3 méterre van a hűtött italoktól. Nem rossz. Azt, hogy ki mennyire szomjazik meg nem csak a leadott teljesítmény, hanem  a hőmérséklet is befolyásolja. Ebből a szempontból a terem kitűnőre vizsgázott, hiszen külön szabályozható hűtéssel rendelkezik.

BKV megközelíthetőséget nem boncolgatom, mert nincs rálátásom, de autóval könnyedén ment minden, a TESCO fedett parkolója óriási, szerintem még akkor is van hely ha a szokásos bevásárlós időszakban menne valaki. A terem adatbázisban egyébként a megközelítés bővebben le van írva.

A weboldaluk elég friss információkat tartalmaz, a dizájntól viszont nem nagyon találtam elsőre azt amit kerestem. Maradjunk annyiban, hogy ezen a téren érdemes lenne fejlődni. Itt találhatjuk meg az árakat is, amelyekről azt hiszem elmondható, hogy klasszikus az árképzés. Asztalonként kell fizetni, amit mindenki úgy szoroz, oszt ahogy éppen társat vagy társakat talál. Jelenleg 1800 Ft-ért lehet játszani óránként. Ez max négyfelé osztható (2 páros, 4 egyéni). Egyébként mindenféle kedvezmény verzió elérhető, pl. a délelőttösöknek, bérleteseknek, oktatást igénybe vevőknek. Az árkategóriára a Facebook oldalukon $$, ami az második fokozat, ami szerintem arányos a kapott és kapható szolgáltatásokkal. (Itt jelzem mi is fizettünk! – ez nem egy vásárolt hirdetés)

Abban biztos vagyok, hogy az üzemeltetők tervei és szolgáltatáscentrikussága abszolút pozitív kategóriába tartoznak. Sok sikert kívánok nekik ebben a nem egyszerű szektorban.

A Pingpong termet teszteltünk bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Bő fél évet játszottam tenyeresen az Andro egyik új borításával, a Rasant Powergrippel. Ez alapján az egyik legjobb tenyeres támadó szoftnak tartom a jelenlegi borítás kínálatból.

Meg kell jegyeznem, hogy engem ez a szoft kicsit megviccelt, mer én a neve alapján arra számítottam, hogy a felületének a tapadása erőteljesebb lesz a „szokásos”, európai stílushoz gyártott szoftokéhoz képest, mivelhogy PowerGrip-nek nevezi magát, azaz „Erőstapadású”-nak…(gondoltam én…), de kiderült, hogy másról van szó. A „Power” név-tag valójában arra utal, hogy ez szoft a „Rasant Grip”-nek egy keményebb, és emiatt erősebb, erőteljesebb változata, így lett a neve „Rasant PowerGrip”.

Az alap Rasant sorozathoz képest a „Grip” változatok annyiban térnek el, hogy egy kicsit másabb jellegű gumifelületet kapott a borítás, ami körülbelül ugyanakkora mechanikai tapadással rendelkezik, mint a normál Rasant gumija, de mégis úgy érződik, hogy jobban, (vagy legalábbis másképp) „fogja meg” a labdát (főleg az új Poly-labdát), mint az eredeti változat. Nekem nincs összehasonlítási alapom, mert normál Rasantot sose láttam, mégis bizonyára ez lehet a lényeg, azt gondolom értelemszerűen. Az biztos, hogy nagyon megbízható tapadású és „húzású” felületet kapott a Powergrip, de semmi köze nincs valamiféle kínai szoftokra jellemző „ragadóssághoz”, tehát egy normál tapadású támadóborításról van szó.

Játéktulajdonságaiban értelemszerűen hasonlít a Rasantra vagy még inkább a Rasant Gripre, azoknak egy keményebb változataként besorolható. Szivacsa nagy pórusú, a Hexerre is emlékeztet a kinézete, csak ez zöld.

A borítás dinamikus, lineáris viselkedésű és alap karakterét tekintve a pörgetésekben magas ívképzésű. (Ez a magas ívképzési képessége jellemzően megjelenik/megmarad merev karbonfákon is, ebben hasonlít a Tenergy 05-re) A játékelemek kivitelezése tekintetében ez a szoft csak közepesen katapultos, tehát az asztal fölötti rövid játék is jól megoldható vele. A fals mind a szervákban, mind a nyesésekben, pörgetésekben kimondottan jó. Tulajdonképpen bármit jól lehet vele játszani az asztalnál, egy nagyon kiszámítható támadó borítás a Rasant Powergrip, de azok tudják ezt kihasználni leginkább, akiknek ütéstechnikája a medium++/kemény szivacsos szoftok használatához jól passzol. Akik puha szoftokhoz vannak szokva, azok számára a RPG nagyon szokatlan lehet elsőre.

A borítás nehéz, de nem irreálisan, kb. Tenergy 05-súly… (nem mértem le, csak tippelek).

A Rasant Powergrip-et én fonákra már kicsit keménynek éreztem, elsősorban tenyeresre ajánlom. A magam részéről én egy Viscaria-hasonmás fán játszottam vele, de érzésem szerint ez a szoft tiszta fa építésű ütőfákon is bizonyára jól működhet. Tartósság tekintetében a tartós borítások közé sorolom.

Összességében tehát egy kemény szivacsos, megbízható, vékony találatkor magas dobási szögre képes, kiszámítható viselkedésű támadó ütőborítás a Rasant Powergrip, ami tenyeresen igazán hatékony fegyver lehet az ütőnkön.

• takacslaci —

A Rasant Powergrip ütőborítás teszt bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Lehet még emlékeztek a Nittaku P12 borításra, amely egy különleges csomagolásban (COCOON – levegős párna) került forgalomba, amely megőrzi a borítás frissességét.

Nemrég fedeztem fel, hogy egy új borítás típussal jött ki a cég, de már saját név alatt (Soulspin).

A borítás egyből hat variációval került kiadásra. Ez azt takarja, hogy három féle szivaccsal lehet rendelni, valamint Project 16ST néven szintén három féle szivaccsal.

A citromsárga puha (51 fokos), a narancssárga közepes (53 fokos) a kék kemény (55 fokos). A kék szivacsos csak fekete színben kapható. Mindegyik vastagsága 2.00 mm, csak ebben a méretben érhető el jelenleg. A szivacs teljesen tömör, nem légbuborékos.

A P16ST egy ragadósabb, kicsit kínai beütésű (bár egyes fórumokon azt írják róla, hogy nem is ragadós).

Mivel én piros borítással játszom, ezért megrendeltem a narancssárga szivacsost, (kék csak feketében), azért is most, mert volt egy bevezető akciójuk (szállítással együtt 12.500.- Ft volt). A borítást pénteken rendeltem és kedden már nálam volt (nem volt lassú a postázás).

A súlyát elfelejtettem lemérni, de érzésre azonos volt az MX-P-vel (mivel ez csak 2.00 mm-es azt mondhatom, kicsit nehezebb).

A Evolution MX-P és MX-S az összehasonlítási alap, mert mostanában ezekkel játszottam.

Két heti edzés és egy verseny után a borítás nagyon tetszik, vannak hibái, de összességében jónak találom.

Az első ütéseknél érződött, hogy ez egy katapultos borítás, amit én nem szeretek. Nem túlzottan lövi a labdát, de érződik a katapult.

Kicsit lassabb, mint a fenti borítások, kicsit kevesebb a labda rotációja pörgetésnél, de cserébe kapunk egy kiváló kontrollal rendelkező borítást.

Fontos megemlíteni, hogy annak ellenére, hogy azt éreztem, a pörgetésben nincs akkora fals, a kezdő indulásoknál és általában véve asztal közeli pörgetéseknél szépen kiemeli a labdát. Kontrapöri szintén kiválóan kivitelezhető vele. Azt érzem, hogy a borítással történő érintkezéskor egy pillanatra mintha megfogná a labdát. Távolról is nagy biztonsággal tudtam pörgetni, valamiért mindig az asztalra húzott a labda.

Összességében elmondható, hogy a P12-höz képest ez a borítás előrelépés. Minden tekintetben jobb annál. Falsban kicsit gyengébb az MX-P és MX-S borításoknál, viszont kontrollban jobb.

Készítettem pár képet. sajnos nem a legjobban sikerültek (elnézést ezért).

A Soulspin Project 16 bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Nemrég jelent meg a Joola Flash 40+ varratmentes plasztik labda. Volt alkalmam kipróbálni. Mielőtt a véleményemet leírom, a jobban érthetőség kedvéért először teszek néhány megjegyzést a tesztkörülményekkel kapcsolatosan.

Megjegyzések: A magam részéről még nem álltam át az edzéseken a plasztik labdák használatára, mert én csak ettől az évtől kezdődően játszok a bajnokságban plasztik labdával, közben sérült is voltam, így még nem voltam rákényszerülve az átállásra, és nem is foglalkoztam vele. Nem vagyok tehát még hozzászokva teljesen a plasztik labda használatához. A csapatom Joola Super-P labdával játszik bajnoki mérkőzéseket, és az ezzel a labdával való játék a Joola Magic-kel való edzés után nem okozott különösebb gondot.

Ilyen előzmények után játszottam nemrég edzőmeccset Joola Flash-el, közvetlenül Joola Magic-kel való játék után. Az élmény meghökkentő volt, ugyanis nagyon erőteljesen érzékeltem különbségeket.

Azt már közismert tény, hogy a 40+-os plasztik labdák falstalanabbul viselkednek, mint a korábbi 40-es celluloid alapú 3 csillagos versenylabdák. A pörgés tehát kevesebb. Ez idáig rendben is van, ezt még valahogy meg lehet emészteni. Kevés plasztiklabdás tapasztalatom alapján ettől eltekintve a játék közelítőleg ugyanolyan, mint korábban. A Super-P-vel legalábbis ez volt a helyzet.

Ehhez képest a Flash-el más volt a helyzet. A Flash egy varratmentes labda változat, és abban a formában, ahogy le van gyártva a Joola által az ez esetben használt műanyagfajtából, igencsak sajátos tulajdonságúra sikeredett érzésem szerint. Miben nyilvánul ez meg? Abban, hogy nem csak falstalanságot tapasztaltam, hanem azt is, hogy fals használata által kimondottan nehezen  irányítható. Másképp mondva: minél inkább éles, vékony, falsgeneráló találatot próbáltam kivitelezni, annál több lett a hiba. A másik, ami zavart, hogy az egyébként laposan kivitelezhető szervafogadásokat nem tudtam a szokásos módon laposan tartani, hanem félziccerre mentek olyan labdák, amiknek laposnak kellett volna lenniük. A játék folyamatában a következőkre jöttem rá: ezzel a labdával kimondottan könnyű megindulni, de változtatni kell az ütéstechnikán olyan irányba, hogy szándékosan kevesebb falsot kell használni, azaz úgy kell a labdákat áthúzni, hogy a labdákat előre és felfelé „megdobjuk”, „meglökjük”, és közben a labda ritmusára is nagyban hagyatkozunk. Ha találat közben a labdát kimondottan falssal is meg akarjuk húzni, vagy úgymond „élesen, falssal irányítani”, akkor a labda elmegy valamerre, hasonlóan ahhoz, mintha lebegne, vagy könnyű lenne.

A Flash labda egyébként kereknek tűnt. Súlyát nem mértem le… állítólag nem könnyű, mégis ahogy a levegőben megy, az alapján néha olyan illúziót kelt, mintha enyhén lebegne, vagy könnyű lenne. Ezen kívül a labdába beleütés érzéketlenebb a szokásosnál.

Kérdés a fentiek fényében: csak az én gyomrom veszi be nehezen, hogy olyan labdákkal kell játszanunk, amik szinte már jobban passzolnak olyan ütésmódokhoz, amik a még kissé technikátlan szinten álló amatőrökre jellemző ütésformák? Nem elég, hogy kisebb lett a fals a játékban, hanem most már majd nem is éri meg azt belevinni a játékba, csak annyira, amennyire feltétlen muszáj? Esetleg majd valami csoda-über-extra új szoft ezt is megoldja? Hát.. nem tudom, de nem tetszenek ezek a dolgok nekem. Úgy érzem, újra egy olyan tapasztalaton vagyok túl, ami ismét alátámasztja, hogy a határán vagyunk annak, hogy el legyen rontva kedvenc sportágunk.

Utóirat: ezzel a cikkel nem akartam a Joola Flash labdát direkt rossz színben feltüntetni, de számomra egy rövid próba alapján mindazt felmutatta, ami miatt rossznak és a sportágra károsnak tartom magát a 40+-os plasztik labdák létezését.

— takacslaci —

A Joola Flash 40+ vélemény bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Nemrég kipróbálhattuk a World Tour versenyeken a közelmúltban bevezetett D40+ DHS labdát. Ezúton írom le véleményemet (sporttársak véleményét is figyelembe véve). A DHS megjelentetett egy új, másabb anyagból készült plasztiklabdát nemrég, „D40+” jelöléssel. A labda anyaga az „ABS-nek” egy változata (Acrylonitrile butadiene styrene). Ebből a labdatípusból először az egy csillagos változatot próbáltuk ki. Az egy ... Olvass tovább

A DHS D40+ labda teszt vélemény bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Nemrég volt lehetőségem kipróbálni és meccseken is tesztelni az Andro új támadó ütőborítását, a Rasantert. Az Andro ezt a szoftot a Rasantok utódjaként hozta ki a borítás-piacra, és annyival jobbnak minősítették a gyárban a Rasantoknál, hogy felmerült a Rasant gyártásának leállítása is. A Rasanter koncepciójában két dolog dominál: az egyik a 40+-os műanyaglabdával való játék ... Olvass tovább

A Andro Rasanter R50 R47 ütőborítás teszt bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.

Új teszttel jelentkezünk. A Joola új ütőborítását, a Rhyzert próbáltuk ki. A teszthez a borítás(oka)t a pécsi Joola Hungária Kft adta. Köszönjük! Lássuk, mit tudtunk meg a szoftok kipróbálása alapján! A Rhyzereket „max+”-os vastagságban próbáltuk ki. A szoft kétféle szivacskeménységben kapható: 48-as és 43-as jelzéssel. Értelemszerűen a 48-as jelzésű a keményebb, a 43-as jelzésű a ... Olvass továbbJoola Rhyzer 48 ütőborítás teszt

A Joola Rhyzer 48 ütőborítás teszt bejegyzés először a Pingpong és Asztalitenisz Közösségi Oldal jelent meg.